Az erdész már messziről megpillantotta őket. Négy férfi sétált a tisztáson, puskával a kezükben, maguk után vonszolva az elejtett vadat. Előrelépett, és határozottan kijelentette:
„Azonnal hagyjátok abba a vadászatot, és hagyjátok el az erdőt. Ez egy védett terület.”
Egymásra néztek, és hangos nevetésben törtek ki. Az öregember egyedül volt, ők pedig négyen voltak – erősek, szemtelenek, és biztosak voltak benne, hogy senki sem vonja őket felelősségre.
„Megfizeted a szavaidat, öreg. Még senki sem született, aki parancsolgathatna nekünk” – sziszegte az egyikük.
Minden egy szempillantás alatt történt. Megragadták, a hóba dobták, és megkötözték a kezét-lábát. Megpróbált kiszabadulni, de esélye sem volt.
„Akasszuk fel egy fára, mint élő csalit. A medvék és a farkasok ma este rendesen vacsoráznak majd” – javasolta egy másik.
Átdobták a kötelet egy vastag ágra, fejjel lefelé húzták, és szorosan meghúzták a csomókat. A vér azonnal a fejébe ömlött, és a látása elkezdett elhomályosulni.
„Jó szórakozást. Holnap visszajövünk a csontjaidért” – búcsúzkodtak, és nevetve távoztak.
Nagy pelyhekben kezdett hullani a hó. Az erdő gyorsan elcsendesedett. Az öreg erdész tehetetlenül lógott fejjel lefelé, kezei elzsibbadtak. Tudta, hogy nem fog tudni kiszabadulni, még ha az utolsó pillanatig küzd is.
Sikított, segítséget hívott, de körülötte mindenütt erdő volt. Hirtelen susogó hang hallatszott a távolból.
Arra számított, hogy embereket lát, de egy szürke árnyék jelent meg a fák között.
A farkas.
A ragadozó először megállt a távolban, és figyelmesen figyelte. Aztán tett egy lépést. És még egyet. A hó halkan ropogtatta a mancsai alatt. A borostyánszínű szemek nem mozdultak el a férfiról.
Az erdész megdermedt.
„Vége van…” – villant át egy gondolat az agyán. „Eljött az én órám.”
AMIKOR A FARKAS HOSSZAN ÉS ERŐSEN SÉRÜLT, AZ ÖREG BELSEJÉBEN MINDEN MEGRENDÜLT A FÉLELEMTŐL.
„A falkáját hívja…” – gondolta.
Már majdnem búcsút intett az életnek, amikor az állat valami olyan váratlan dolgot tett, hogy elállt a lélegzete, és jeges hideg futott végig a gerincén. 🫣😱
A farkas hirtelen felugrott, és fogaival megragadta a kötelet. Az erdész meg volt győződve arról, hogy a ragadozó megpróbálja átharapni, hogy elérje. A kötél megfeszült és nyikorgott. Az erdész szeme elkerekedett, és látta, hogy az állat dühösen rángatja a kötelet, nem őt.
A harmadik rángatásra a csomó meglazult, a kötél elpattant, és az öregember nehézkesen a hóba zuhant. Egy pillanatig mozdulatlanul feküdt, képtelen volt elhinni, hogy még él. A farkas mellette állt, lihegve, nyugodtan figyelte, mintha felismerné.
Akkor az erdésznek eszébe jutott. Az előző télen járőrözött a környéken, amikor orvvadászok által felállított csapdára bukkant. Bent egy fiatal farkas vergődött. Mancsa acélállkapcsa közé volt szorítva, az állat morgott és próbált harapni.
Az öregember egyszerűen elsétálhatott volna. Ehelyett gondosan betakarta az állatot a kabátjával, kinyitotta a csapdát, és visszaengedte a farkast az erdőbe.
AZTÁN A FARKAS IS MEGRENDÜLT, ÉS HOSSZÚ IDEIG NÉZTE. MOST IS UGYANEZT TETTE. Az erdész megpróbált felállni. A farkas hátrált néhány lépést, még egyszer röviden felvonított, és lassan eltűnt a fák között.
