Az esküvő úgy nézett ki, mint egy jelenet egy gyönyörű filmből. Hatalmas terem magas mennyezettel, halvány fényekkel, mindenhol friss virágokkal, középen pedig egy kristálytiszta vizű szökőkúttal, amely körül már összegyűltek a vendégek. Mindenki mosolygott, a háttérben lágy, romantikus zene szólt, a pincérek pezsgőt osztogattak, a menyasszony és a vőlegény pedig tökéletes párnak tűntek.
A menyasszony káprázatosan szép volt. Lenge fehér ruhája, gondosan formázott haj és finom sminkje – régóta készült erre a napra, minden részletet aprólékosan kidolgozott. A vőlegény mindig ott volt, fogta a kezét, mosolygott és a fülébe súgott. Olyan boldognak tűntek, és a vendégek nem tudták levenni a szemüket a szemükről.
Amikor a fotózás elkezdődött, a fotós azt javasolta, hogy készítsenek néhány képet a szökőkút mellett. A vőlegény azonnal beleegyezett, sőt, azt is mondta, hogy kifejezetten a szökőkút miatt választották a helyszínt. A menyasszony nevetett, bólintott, és közelebb húzódtak a vízhez.
A parton álltak, megölelték egymást, és pózolni kezdtek. A vőlegény gyengéden hátradöntötte a menyasszonyt, majdnem a víz széléig. A szemébe nézett és elmosolyodott, teljesen megbízva benne. A fotók gyönyörűek lettek, a vendégek meghatottak, és valaki még halkan tapsolt is.
A zene nyugodtan szólt, és minden tökéletesnek tűnt.
A vőlegény továbbra is fogta, ránézett és mosolygott. De a következő másodpercben valami történt, amire senki sem számított.
A vőlegény egyszerűen elengedte a kezét.
A menyasszony hirtelen elvesztette az egyensúlyát, és nem volt ideje reagálni. Egy pillanat alatt már zuhant is. Csobbanás hallatszott, víz fröccsent mindenfelé, a vendégek összerezzentek, és a zene mintha hirtelen abbamaradt volna. A ruha azonnal átázott és nehéz lett, a frizurája tönkrement, a sminkje folyós. Minden, amibe annyi időt, energiát és pénzt fektetett, egy szempillantás alatt tönkrement.
Légzés után kapkodva bukkant elő, vizes haja az arcához tapadt. Sokk és fájdalom látszott a szemében.
„Mit tettél?!” – sikította.
A vőlegény a szökőkút szélén állt és… nevetett.
Meg sem próbált segíteni neki.
„Csak vicc” – mondta, még mindig mosolyogva. „Vicces, ugye?”
És ekkor történt a legrosszabb.
A vendégek nevetni kezdtek. Néhányan befogták a szájukat, mások nyíltan nevettek, néhányan pedig a telefonjukat a kezükben tartották, és az egész incidenst felvették. Számukra ez látványossággá vált.
A menyasszony a vízben állt, ázottan, megalázottan, remegő kézzel. Egy másodperc, kettő… úgy nézett ki, mintha még jobban sírna, vagy egyszerűen elszaladna.
De ehelyett valami olyasmi történt, amire senki sem számított. 😮😱
A menyasszony lassan kilépett a szökőkútból, tekintetét le sem véve a vőlegényről. Az arca megváltozott. A tekintete kemény és hideg lett.
Odalépett hozzá. És egy határozott mozdulattal egyenesen a vízbe lökte.
A vőlegénynek még fel sem fogta, mi történik. Egy pillanattal később már a szökőkútban volt, ázottan, drága öltönyében, amely azonnal a testére tapadt.
A szoba elcsendesedett. Senki sem nevetett már.
A menyasszony a parton állt, lenézett rá, és hangosan, hogy mindenki hallja, azt mondta:
„Válok. Jobb, ha már az első napon megmutattad az igazi arcodat, nem évekkel később, amikor már gyerekeink lettek volna.”
A vendégek mozdulatlanul álltak. Valaki letette a telefonját, valaki elnézett. A nevetés olyan gyorsan eltűnt, ahogy megjelent.
És csak a szökőkút vizének hangja törte meg a csendet.
