A kórterem ajtaja hirtelen kivágódott, és egy hajléktalan fiú rohant be egy kővel a kezében. Piszkos volt, kifulladt, és a szeme furcsa magabiztossággal csillogott. Mielőtt bárki megállíthatta volna, az ágyhoz rohant, és teljes erejéből a férfi lábgipszetébe vágta a követ.
„Nincs törés! Hazudsz neki!” – kiáltotta a fiú, tekintetét az orvosokról le sem véve.
A szobában azonnal kitört a káosz. Az egyik orvos odarohant hozzá, a nővér rémülten megdermedt, az ágyon fekvő milliárdos pedig fel sem fogta, mi történik. Csak összerezzent az ütéstől, és zavartan nézett a fiúra.
„Mit csinálsz?!” – sikította az orvos, és megpróbálta kicsavarni a kezéből a követ.
De a fiú nem hátrált meg.
„Szándosan tartod benne abban a gipszben! Tudom! Nincs ott csont… van ott valami más is!”
Szavai túl magabiztosan hangzottak egy átlagos utcagyerek számára. Egy pillanatra mindenki elcsendesedett. Még az orvosok is ideges pillantásokat váltottak, mintha valami olyasmit érintett volna, amiről nem akartak beszélni.
A FÉRFI NEHÉZEN LÉLEGZETT, ÉS A FIÚRÓL A LÁBJÁRA NÉZETT.
„Miről beszél…” – suttogta halkan.
De a fiú ismét felemelte a követ, és újra lecsapott. A gipsz még erősebben repedt, egy darab leesett és a padlóra zuhant. Az orvos végül elkapta a kezét, de már túl késő volt.
Mély repedések jelentek meg a gipszen.
A terem elcsendesedett. Senki sem kiabált már. Mindenki a lábat bámulta.
Lassan, szinte lélegzetét visszatartva, az orvos letérdelt, és elkezdte eltávolítani a gipsz maradványait a kezével. Töredékek morzsolódtak és hullottak le, felfedve azt, aminek egy normális, műtét utáni lábnak kellett volna lennie.
De ez nem egy átlagos láb volt… 😳😱
A GIPSZ ALATT NEM VOLT NORMÁLIS BŐR.
Egy sötét, sűrű tömeg volt ott, mintha valami idegen nőtt volna a láb belsejében, összefonva a csontokat és az izmokat. Kissé mozgott, mintha fényre és levegőre reagálna.
Az orvos hirtelen hátralépett, és a kezével eltakarta a száját.
„Ez… lehetetlen…”
A milliárdos elsápadt. A tekintete üressé vált, még sikítani sem tudott.
A hajléktalan fiú pedig nyugodtan figyelt mindent, és halkan megszólalt:
„Láttam már ilyet korábban.”
Mindenki azonnal felé fordult.
„EGY MÁSIK KÓRHÁZBAN” – TETTE HOZZÁ. „AZT MONDTÁK, HOGY OTT IS GYAKORI TÖRÉS… AMÍG TÚL KÉSŐ LETT.” Újra csend telepedett a szobára.
Csak most senki sem próbálta megállítani a fiút.
Mert egy dolgot mindenki megértett: igaza volt.
